Bor készités

A most következő almabor recept nem újdonság.Bálint gazda írta még valamikor, és azóta futótűzként terjed az interneten eredeti és módosított formáiban egyaránt. Én szintén egy módosított receptet osztanék meg, mert bár minden tiszteletem Bálint gazda szakértelme iránt, én soknak tartottam az öt liter vizet egy kilogramm gyümölcshöz. Én zamatosabb, illatosabb borra vágytam. Alapanyagnak a természetből begyűjtött kívül-belül vörös, fajtájához képest különösen nagyméretű díszalma hibridetválasztottam, amelyeknek íze kellemes volt, de ugyanakkor nem volt túl jelentőségteljes. Enyhén savanykás, de kellemesen édes. Úgy két kilót áldoztam be erre a célra, mondván: próba szerencse. A hozzávalóknál én már az általam módosítottak szerint adom meg az adatokat. Ezt a cikket folyamatában írtam, ahogy a bor szépen fejlődött. Mivel ez egy egy hónapos folyamat volt a kezdetektől a palackozásig, több fázisban írtam a szöveget. átolvastam ugyan többször is, mégis: elnézést kérek, ha valahol szaggatott lenne, vagy érezhető lenne, hogy nem egy lélegzetvétellel íródott. Először kicsit szkeptikus voltam, hogy ebből valóban bor lesz-e, de a végeredmény mindenért kárpótolt. Most már, hogy ittam életem első saját borából, elmondhatom, hogy megérte a sok munka, mert nagyon finom lett. A cikk hosszadalmas, és részletes, mert bennem a készítés során sok-sok kérdés merült fel, és sok-sok aggodalom fogant. Próbálom a cikket úgy megírni, hogy ezekre mind választ adjak, mert másokban felmerülhetnek. És jól tudom, lesz egy réteg aki szerint ez nem bor, mert a borhoz nem adunk vizet meg cukrot, meg hasonlók. Nekik azt üzenem, hogy nem érdekel a véleményük. Ittam sok-sok bort életemben már. Jót, rosszat és kiválót egyaránt. A jelen gyümölcsbor ugyan sosem lenne díjnyertes bor, de a többihez hasonlítva szerintem igenis fantasztikus lett, és minimum annyit megér, hogy mások is kipróbálják. Én pedig az egy hónapos folyamatos munkámért, amit ebbe belefektettem, talán megérdemlek annyit, hogy ugatnak le rögtön, és nem lőrézik le néhány másodperc alatt... ezt előre is köszönöm! ;-)

 

- 4 liter víz

- 65 dkg kristálycukor
- borkén

 

Az almákat válogassuk át, mert csak egészséges almából készíthető almabor. Mossuk meg, a hibás, ütődött részeket vágjuk ki. Almareszelőn reszeljük le, vagy turmixgépen (magozás után) aprítsuk fel úgy, hogy a magok és az alma alján lévő pamacs (csészelevél maradványok) ne kerüljenek bele. Én lereszeltem... amennyiben lehetséges, műanyag tálba dolgozzunk. Ellentétben a szokásos fehér húsú almákkal, ez nem színeződik el a levegőn, de azért nem árt a gyors munka. Ha lereszeltük az almákat, akkor nyomkodjuk át kézzel, hogy minél több levet engedjen ki, majd az így nyert levet az almapéppel együtt tegyük bele egy ötliteres befőttes üvegbe. Egy edénybe engedjünk 4 liter langyos (nem meleg) vizet, majd oldjunk fel benne a kristálycukrot teljesen. Ezt követően öntsük a cukros lét az üvegben lévő díszalmapépre.

 

A tetejét fedjük le úgy, hogy a forrás folyamán képződő széndioxid gáz tudjon távozni. Én erre a célra egy kistányért tettem az üvegek szájára. Ha minden rendben van, akkor szobahőmérsékleten (max. 24 fok) egy-két napon belül be kell, hogy induljon a forrás. Eleinte ez lassan megy, de ha már megjelennek az első buborékok az üvegben, akkor elég hamar fel fog habzani. Nem kell megijedni, a habképződés teljesen normális. A folyamat során ugyanis - mint fentebb írtuk - a cukor alakul át alkohollá. Ez az erős forrás, az úgy nevezett zajos erjedés, ami általában 3-10 nap alatt lezajlik. Hogy pontosan meddig tart, nem lehet meghatározni, mert sok mindentől függ: hőmérséklet, cukorfok, savfok, alkoholfok, egyebek.

Amíg a zajos erjedés megy, addig a készülő almabor nem tud megromlani, mert a képződő széndioxid gáz kiszorítja az üvegből az összes levegőt, ami beindíthatná az oxidációs folyamatokat, valamint többek között a levegővel kiszorulnak az ecetbaktériumok is, melyekkel tele van a körülöttünk lévő lég, és ecetet varázsolna a bornak valóból. Amikor azonban a forrás csillapszik, érdemes a kistányért lecserélni egy borászati kotyogóra, amely arra hivatott, hogy a képződő gázokat kiengedje, a levegőt pedig kívül tartsa. Ha valakinek nincs kéznél kotyogó, akkor házi módszerként megfelel egy nem púderezett, nem antibakteriális vékony gumikesztyű, egy kis üveg víz és két hajlítható szívószál is. A kesztyű egyik ujját lyukasszuk ki, tegyük bele a képen látható módon a szívószálat, tekerjük körbe tixoval. A szívószál másik végét vágjuk be, majd toljunk bele még egy szívószálat, majd itt is ragasszuk össze tixoval, hogy légmentes kapcsolódási pontot kapjunk. A második szívószál végét pedig engedjük bele az üveg vízbe. Ezzel készen is a kotyogó, a kesztyűt húzzuk az üveg szájára. Amikor a gáz felfújta a kesztyűt, és a nyomás elér egy bizonyos szintet, akkor a szívószálon kijön egy-két széndioxid buborék, ami gluggyogó hangot hallat, így mindig hallhatjuk, hogyan dolgozik a borunk. Amikor ez a hang megszűnik, akkor a zajos erjedés véget ért. Nálunk ehhez tíz nap kellett szobahőmérsékleten tartva...

Ezt követően le kell szűrni az egészet egy apró lyukú szűrőn, és jöhet az ülepítés (a szűrés közben szintén kerüljük a fém eszközöket. Az interneten több helyen is lehet erről olvasni. Sokszor a vélemények ellent mondanak egymásnak. Egyesek szerint a bor forrását okozó gombák, baktériumok fémmel való érintkezéskor károsodnak. Mások szerint az ettől való félelem, aggodalom alaptalan. Én nem tudom, kinek van igaza, hiszen nem vagyok képzett borász és biokémikus. Azt tudom csak, hogy nem nagy fáradtság részemről, hogy kerüljem a fémeket. És hát ahogy a mondás is tartja: jobb félni, mint megijedni. Így én kerültem a fém eszközöket). Ennél a folyamatnál az a jó, ha minél kevesebb levegő marad az üvegben a bor felett, így érdemes olyan edénybe (üvegballon) tölteni, amelyet színültig tölt, és úgy lezárni dugóval. Mivel azonban még valamelyes folytatódik az erjedés is, így a kotyogót vissza kell rá tenni. Innentől kezdve nem sok dolgunk van, csak azt kell figyelni, hogyan tisztul le szép lassan a borunk, ami általában 4-6 hét. nekem nem volt ilyen üvegem. A leszűrést követően 4.5 félig liter borom lett. Azért félig, mert ez még nem bor. Megkóstoltam, és ízén lehetett érezni, hogy van már benne alkohol, de az még nagyon kevés lehetett. Ha valamihez hasonlítanom kéne, azt mondanám: olyan, mint a Sangria. :-)Szóval csak ötliteres üvegem volt, így vállaltam azt a kockázatot, hogy marad a bor fölött fél liternyi levegő. Megtöltöttem az üveget, és lezártam egy újabb gumikesztyűvel a képen látható módon, majd vissza eszkábáltam bele a házi kotyogót. Időközben vettem borászati kotyogót, de azt a puha gumikesztyűbe nem tudtam belerögzíteni, így maradt a házi megoldás (befőttes üveg + víz + 2 db szívószál). Miután ezt így eltettem, nagyjából egy óra múlva ismét látható lett az üvegben a pezsgés, ami azt bizonyította számomra, hogy a bor forr tovább. Ez már jóval csendesebb forrás, mint az eddigi. Két nappal később már megjelent az üveg alján egy vékony lerakódás, a seprő, ami a napok teltével egyre csak vastagabb lett. Az előbbi fotón ez látható. Az elkövetkezendő hetekben ez a folyamat fog folytatódni.

Három hét eltelte után már nem láttam, hogy gyarapodna a seprő réteg az alján, így a lefejtés mellett döntöttem. Ehhez egy gumicsőre, némiborkénre és egy másik ötliteres üvegre lesz szükség. A borkénből fél liter vízhez tettem egy kávéskanálnyit, majd miután teljesen feloldódott többször átöblítettem vele az ötliteres üveget. Ezt követően lecsepegtettem, és hagytam magától megszáradni. Így már a lefejtést követően nem fogom kénezni a bort, az üveg falára száradva van annyi, amennyi elég lesz neki. A gumicsöves lefejtés titka, hogy annak az üvegnek az alja amelyikből fejteni fogunk magasabban legyen, mint annak az üvegnek a szája, amelyikbe a lefejtést végezzük majd. Ezt követően a gumicsövet dugjuk bele a borba úgy, hogy annak a vége legalább egy centiméterrel a seprő réteg felett legyen. A másik végét szívjuk meg, míg a szánkba nem jut egy kevés bor (nyeljük is le nyugodtan). Ekkor a cső végét engedjük bele az üvegbe, és kísérjük figyelemmel a folyamatot, ahogy egyik üvegből a másikba kerül a bor. A legjobb az, ha a "célállomáson" is a bor szintje alatt van a gumicső, így nem csobogva folyik, aminek két nagy előnye is van: 1.) nem fröcsköl, 2.) a lehető legkevesebbet érintkezik így a levegővel. A második ok a fontosabb, hiszen így kisebb az esélye, hogyvalamilyen káros mikroorganizmust visz magával a levegőből. Az üveg alján lévő egy-két deci seprős bort akár meg is ihatjuk (nekem nem volt gusztusom hozzá, én kiöntöttem), vagy ha készülünk pálinkát főzni, akkor remek oltóanyaga lehet a cefrének. Ugyanilyen módon a soron következő bor alá is betehetjük oltóanyagnak. Nekünk nem volt épp következő borunk (vagyis volt, csipkebogyóbor, de ahhoz nem akartunk alma seprőt keverni), így kiöntöttük. :-)

Ha letisztult, akkor palackokba fejhetjük, vagy ha már az alján leülepedett a seprő, de még mindig nem tisztult le, akkor másik nagy üvegbe fejtjük, és még hagyjuk ülepedni. Ha nagyon nem akar letisztulni, akkor egy kis borkén segíthet, de vigyázni kell vele, mert attól lesz "fejfájós" a bor. Ha úgy döntünk, palackokba fejtjük, akkor érdemes pasztörizálni. Ehhez, ahogy Bálint gazda is írta, a lezárt palackokat állítsuk 20-25 percre 60-70 fokos vízbe. Így két évre eltarthatóvá tettük a bort. Mi nem pasztőröztünk, mert megmérni ugyan nem tudtuk  az alkoholtartalmát, de ízlésre nagyon erős lett a bor.

Megjegyzés: Mint ahogy ez a képeken is látható, a bor mennyisége a folyamat során folyton csökken. Ennek több oka is lehetséges:

• Túl sűrűn, és túl nagy mennyiségben kóstolgatjuk.
• A folyamat során az élesztőgombák a cukorból alkoholt és szándioxidot állítanak elő. A széndioxid távozik a borból, így ez térfogatcsökkenést eredményez, miközben az alkohol térfogata is jóval kisebb a cukorénál, így ugyebár ez is térfogatcsökkenést fog produkálni.
• A forrásban lévő bor tele van még szemcsékkel, amelyek ülepedés során a seprő réteget fogják képezni. Mivel a kész borban már ez sem lesz benne, így ez újabb térfogatcsökkenéssel jár. Valamint egy-két deci bor is odavész minden átfejtésnél.

Mivel nekünk ez volt életünk első saját készítésű gyümölcsbora, így elég sokszor meg-meg kóstoltuk, hogy vajon hol tart. Most, a lefejtést követően alig van kicsit több, mint négy liter borunk a kezdeti négy és fél literből. Ez azért annyira nem rossz arány... ;-) A végére 5 db 0.75 literes üveggel sikerült palackozni, plusz maradt még nagyjából 3 decinyi az aljából. Azt megittuk ott helyben. Azaz csak én, mert a feleségem babát vár, így ő nem iszik, épp csak belenyalt. Szerinte is nagyon jó lett...

Az első lépéseket szeptember 5-én tettük meg, akkor lett az alma feldolgozva. Pár napra rá már forrt is. A mai napon (október 7) palackoztuk. A teljes folyamat így nagyjából egy hónap volt. Most hogy palackozás közben belekóstoltunk, lehet hagyhattuk volna még kicsit, mert enyhén pezsgős volt az íze, de szerintem ez idővel csillapodni fog. De ha nem, akkor sem baj, úgy is szeretni fogjuk. :-) Sajnos dugózó eszközünk nem volt. Az első üveget még megpróbáltam kézzel ledugózni, de hamar feladtam. A maradék csavaros üvegekbe került...