Bor készités

Mivel is kezdődhetne mással az elkészítés, mint hogy a sárgabarackokat megmossuk (nem súroljuk, csak alaposan leöblítjük), majd hagyjuk őket maguktól megszáradni törölgetés nélkül. Amikor ez megvan, szedjük ketté, és szabadítsuk ki belőlük a magokat. A gyümölcsdarabokat dobáljuk egy tiszta műanyag vödörbe, majd engedjünk rá annyi csapvizet, ami éppen ellepi. Na most az izgalmasabb része: a gyümölcsöt össze kell zúzni. De nem akárhogy, hanem amennyire csak lehet. Ezt mindenki úgy végzi el, ahogyan tudja: kézzel, lábbal, ököllel, marokkal, egy tiszta keverőszállal, vagy bármivel. A lényeg az, hogy a végére egy pépes elegyet kapjunk, amelyből árad a sárgabarack illat. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy takarjuk le egy tiszta konyharuhával, amely engedi szellőzni a cefrét majd, de nem engedi bele a legyeket, muslicákat. Tegyük jól szellőző, szoba hőmérsékletű helyre, és hagyjuk 2-3 napot erjedni. Ez az előerjesztési fázis. Ez azért kell, hogy egyrészt beinduljanak a folyamatok, másrészt könnyebb legyen majd kinyerni a gyümölcsből a lét (mi ezt 2014.07.05-én tettük meg).

Sajnos egyéb irányú teendőink miatt nem sikerült két nap elteltével leszűrni, csak öt nappal az előerjesztés megkezdése után, de semmi baj nem történt, mindössze azt tapasztaltuk, igen erős cefre szaga volt a vödörben úszó, nem túl bizalomgerjesztő izének. :-) Ugyanakkor az előerjedésnek köszönhetően a barack rendesen kieresztette a levét. Most kezdődhet az egész borkészítés legmacerásabb része, a cefre leszűrése (ezt utáljuk a legjobban). Mi ezt általában úgy oldjuk meg, hogy egy konyharuhával kibélelünk egy műanyag szűrőt, és abba szedjük kanállal a cefrét, majd jól kipréseljük. Ezzel el lehet szórakozni egy darabig, és természetesen garantált, hogy az egész konyha úszni fog a sárgabarackos trutyiban, és még a szomszédban cefreszag lesz. :-) De ez az apróság ne tartson vissza senkit, mert megéri a végeredmény a fáradozást.

Ha megvagyunk a leszűréssel, akkor valószínűleg nagyjából négy liter körüli szép sárgabarackszínű erjedésben lévő musthoz jutottunk hozzá. Ennek egy részét langyosítsuk fel, majd keverjük el benne az első adag (60 dkg) kristálycukrot és a citromsavat vagy borkősavat. Amikor ez is megvan, az egészet öntsük egy ötliteres befőttes üvegbe. Akinek nem indult be a vödörben az erjedés, vagy kihagyta az előerjesztési folyamatot, és friss gyümölcsből préselte a mustot, az adhat hozzá porított élesztőt a folyamat biztos beindításához. Ha így tennénk, akkor vegyünk ki a cukrozott mustból három decinyit, langyosítsuk fel, és adjuk hozzá az élesztőt. Tegyük félre tíz percre, hogy az élesztő dolgozhasson, majd amikor már kellően habzik, öntsük az üvegbe. De ismétlem: akinek az előerjesztés sikeres volt, és habzó, jellegzetes illatú cefrét készített, kihagyhatja az élesztőzést nyugodtan. Mi kihagytuk, és anélkül kezdtük meg a zárt erjesztést (2014.07.10-én).

Néhány megjegyzés: sokan kérdezik, miért kell hozzá cukor, miért ennyi, és miért több részletben. A gyümölcsborokból kinyert musthoz mindig adnak cukrot, mert általában a gyümölcsök nem tartalmaznak annyi cukrot, amennyi a legalább 11% alkoholtartalmú bor erjesztéséhez szükséges. Ha pedig a végtermék nem éri el legalább a 11% alkoholtartalmat, akkor nem lesz huzamosabb ideig eltartható. Azonban ha édes bort szeretnénk készíteni, akkor még magasabb, akár 13-15% alkoholtartalom is szükséges lehet a megfelelő íz elérésének érdekében, ugyanis az édes borokban kevésbé érződik az alkoholos íz. A cukrot pedig azért kell több részletben a borhoz adni, mert ha ekkora mennyiséget egyszerre adunk hozzá, akkor olyan mértéket öltene a cukorszint, hogy az már gátolná az élesztőgombák szaporodását. Ezért két részletben cukrozunk, és a második részletet akkor adjuk csak hozzá, amikor az első adag már kierjedt belőle.

Ezután a kis kitérő után folytassuk, ahol abbahagytuk: kezdjük el a zárt erjesztést. Zárjuk le az ötliteres üveget borászati kotyogóval, vagy a blogunkban már ismertetett, azt helyettesítő házi módszerrel. Ha borászati kotyogót fogunk használni, akkor az üveg ne legyen tele, csak maximum 3/4 részig, mert nem lesz elég hely a forrás közbeni habzásnak. Ha a házi módszert használjuk, akkor nyakig tölthetjük az üveget, mert a gumikesztyűben lesz elég hely a folyamatoknak (ezért is szeretjük mi ezt jobban). Akit érdekel a házi kotyogót helyettesítő módszer, az nézze meg az erről készült leírásunkat, mert nem kívánjuk minden borunk alatt újra és újra leírni ugyanazt.

Az erjedés először elég intenzív, majd pár nap elteltével alább hagy, és szépen elcsendesedik. Amikor azt látjuk, hogy már alig pezseg, érdemes egy ízpróbát tartani (nálunk ez 2014.07.16-án történt meg). Ha úgy érezzük, hogy most már szájízünknek megfelelő, akkor befejeződött az erjesztési folyamat. Ilyenkor leginkább száraz-félszáraz jellegű a bor. Aki a csemegebort szereti, annak most jön az utánacukrozás. Ehhez vegyünk ki a léből nagyjából egy edénybe egy liternyit, egy másikba pedig fél liternyit. Az egy litert langyosítsuk fel, majd adjunk hozzá 70 dkg kristálycukrot. Kevergessük addig, amíg teljesen el nem olvad benne a cukor, majd öntsük vissza az üvegbe. És most fogjuk látni, hogy miért vettünk ki két adag lét. (fél liter) léből öntsünk vissza annyit, hogy ismét nyakig legyen az üveg, ami megmaradt, azt pedig fogyasszuk el egészséggel. :-) Ha visszaöntöttük, akkor zárjuk le ismét kotyogóval az üveget, és tegyük vissza oda, ahol eddig volt. Kis idő múltával a friss tápanyagnak (cukor) köszönhetően újra beindul az erjedés (mi az utánacukrozást 2014.06.25-én végeztük el).

Hagyjuk még pár napig erjedni, majd tartsunk újabb ízpróbát. Nekünk elég volt hat nap (2014.07.22.), és éppen megfelelőnek tartottuk. Érzésre elég magasnak tűnt az alkoholtartalma, de ugyanakkor megfelelően édes is volt. Ezért úgy döntöttünk, leállítjuk a forrást. Aki nem akar utánacukrozni az az előbbieket kihagyhatja, és innen folytassa a receptet. Vegyünk ki a borból egy-két decinyit, és ahhoz adjuk hozzá a borként, amit addig kevergessünk, míg teljesen fel nem oldódik. Ezután öntsük vissza a borba, és keverjük el alaposan. Fedjük le konyharuhával, és hagyjuk ülepedni.

Ha mégis édes bort készítünk, akkor tovább kell erjeszteni. Ha a bor az újabb adag cukor hozzáadása után néhány órán belül nem kezd el újra erjedni, akkor szükség lehet élesztő hozzáadására. Ezt úgy tehetjük meg, hogy kiveszünk egy fél liternyit, felmelegítjük 30 fok körülire, majd hozzáadjuk a szárított élesztőt, és hagyjuk felfutni. Amikor már centinyi hab van a tetején, akkor visszaöntjük a borba, és jól elkeverjük.

Attól függően, hogy az elején a mustot mennyire sikerült leszűrni, az ülepítés pár naptól pár hétig tarthat. nekünk elég volt hét nap, 2014.07.29-én már meg is történt a lefejtés, és a palackozás. Ehhez egy gumicső fog kelleni, amivel átfejtjük egy másik üvegbe a bort vigyázva, hogy az aljára ülepedett seprő réteg ne kavarodjon fel. Ha ez megvan, tölthetjük a palackokba. Nekünk 6 db 0.75 literes borosüveg lett tele, és kimaradt még kicsit több, mint két deci. Ezt megittuk a fáradtságos munka megérdemelt jutalmaként. :-)